Bobólógia

Hírverés

2011-07-27T02:54:00.000-07:00

Kissé hirdetem magam, itt, a saját blogomon. Na ez már tényleg az egoizmus netovábbja.
Szóval az alábbi fészes linken megtalálhatjátok pár fényképemet. Örülnék, ha valaki véleményt is mondana, de hát álmodik a nyomor - legalábbis nálunk így szokták mondani.
Nem is folytatnám. Gyerekek, linkre fel!
Facebook-s fényképalbumom

Momentumok

2011-07-22T00:21:00.001-07:00

Jó reggelt! - köszön az ébresztőóra, majd jól belém rúg, ezzel mintegy jelezve, hogy
a, illik visszaköszönni és
b, ideje lenne már felkelni.
De nem volt erőm mozdulni, erre bátorításképpen még egyszer belém rúgott.
Kénytelen voltam felkelni, odamentem a kávéfőzőhöz, hogy majd az segít felébredni, de kedves szavak helyett ott is csak morcogást kaptam. Leordított, hogy milyen hideg a kezem. Kedves akartam lenni, ezért felhúztam a kesztyűmet, mire az elkezdett harapdálni és perlekedett, hogy ilyen korán reggel mégis mi a frászt akarok én csinálni egy kesztyűvel. Már nem is volt kedvem kávét inni. óvatosan letettem a kesztyűt, álomba simogattam és gyorsan felöltöztem. Ki akartam osonni a házból, de véletlenül belerúgtam az egyik fém esernyőtartóba. Éktelen ordibálása felvert mindenkit a szobában. A kesztyű nem értette, hogy miért nem hagyják aludni, a kávéfőző megint a hideg kezemre kezdett panaszkodni és mindenki, minden egyes szekrény, polc és könyv, asztal, szék és lámpa, na meg a párnák óriási lármát csapott.
Fogtam a lakáskulcsot és kiszaladtam a házból. Éppen el akartam panaszolni a mindig megértő kulcsnak, hogy ma mindenki igazságtalan velem, amikor dühös pisszegést hallottam. A kulcs szólt hozzám:
-De bunkó vagy! Psssz! Hát nem látod, hogy még alszik a kulcstartó?

Nagylevegő, és egy, két, há'!

2011-07-21T01:03:00.000-07:00

Hölgyeim és Uraim!
Úgy döntöttem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy óriási bejelentést tegyek: hideg van. De ne aggódjanak, ez így is marad. Amúgy visszatértem? A kérdőjel a nemes bizonyíték arra, hogy bizonytalan jellem vagyok. Van ez így, ne tessék haragudni. Az élet ettől még megy tovább. Mellesleg eldöntöttem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Boldog. Na, nem olyan szentféle. Hanem úgy lelkileg boldog. Punktum. Én ezt most megmondtam, aztán tessék igazodni hozzám. (: Ettől függetlenül, van pár dolog, ami most érdekel. Például a haditudósítás, lakberendezés, varrónősködés, és az asztaloskodás. Megmondtam a felmenőknek is, ők meg néznek rám, hogy én momentán, hogy akarok egy csiszológépet irányítani a kis mindig színeskörmű mancsaimmal. Na de kérem szépen! Fát is tudok vágni, akkor miért ne lehetnék asztalos? Mondjuk az, hogy gimnáziumba járok kicsit megnehezíti a dolgokat.
Írás mellett most éppen zenét hallgatok. És már tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Semmi. Hogy miért? Mert " Mama, we all go to hell! ". Az élet furcsa kis viccei. Szép, nemde? (:

Újrakezdés

2011-04-12T10:29:00.000-07:00

Nem mondok most nagy prédikációkat, hogy miért nem voltam. Egyszerűen nem volt kedvem, de legfőképpen időm. Viszont azóta volt 2 "modellem", akiket tudtam fotózni.
Mindenkitől bocsánat, aki a chatbe írt, igyekszem átnézni, de nem ígérgetem le nektek a csillagokat.

Hiszti

2011-01-20T10:34:00.000-08:00

Csak azon gondolkozok, hogy mikor lettem ilyen hisztis, kiállhatatlan nőszerű személy? És hogy hogy bír engem elviselni a társadalom?

Most minden halmozódik, mindenki kavar, és elegem van az egészből, csak aludni szeretnék, meg nem ártana, ha mellettem lenne Ő is, de még nem tudom. Semmit sem tudok.
Amúgy meg nyuszibemutató következik:

Hát nem éédes? *-* ^^

A reklám helye

2011-01-19T05:31:00.000-08:00

Eleged van a multifunkcionális dolgokból? Úgy érzed, hogy hiába adsz ki súlyos tízezreket, mégsem könnyítik meg az életed?

De ennek most vége!

Megérkezett az új, lehengerlően fantasztikus überfunkcionális medve! ( Továbbiakban ÜM 1.0 ) Az utánozhatatlan ÜM 1.0 nemcsak, hogy szuperül néz ki, de már pár óra alatt megkönnyíti az életét!

A nagypapa-mukilásnyuszi-matyómedve pillanatok alatt a család kedvence lesz! Nem csak a lakás díszítésére kiváló, de főzés és sportolás közben is nyugodtan használható. Megkönnyíti a mindennapi teendőket, házi tanácsadóként is kiválóan alkalmazható.

Sportolni akar, de nincs ki bátorítsa? Semmi baj, mert az ÜM 1.0 bárhol Önnel lehet! Csak tegye látható helyre és kezdjen el sportolni. Pár pillanaton belül szinte hallani lehet, hogy a ÜM 1.0 úgy biztatja Önt, mintha most nyerné meg a Maratont!

Főzni akar, de nincs ki bátorítsa? Semmi baj, mert az ÜM 1.0 pillanatok alatt lázba hozza! Csak helyezze a főzőpult mellé, és kezdje el feldarabolni a hozzávalókat! Pillanatokon belül hallani fogja az elégedett medve hümmögést és a korgó pocija hangját!

Kihagyhatatlan ajánlat! Csak most, csak Önnek!

Az überfunkcionális medvét elmebajjal szállítjuk. Brummogást nem tartalmaz.
Anyaga: 50% medve; 40% humor; 10% szeretet.

Elég!

2011-01-18T09:09:00.000-08:00

Elég volt abból, hogy mindenki bánt mindenkit! Elég volt az erőszakból. Elég...én ezt nem bírom tovább. Ahogy körülöttem bántják egymást az emberek, agresszió van mindenütt, szavakkal tépik ki a szíveket. Elegem van belőle, elég abból, hogy egymás szemét kaparja a saját családom.

Kedves Világvége!
Nem tudom, hogy mikor érkezel, de kérlek gyere minél hamarabb, mert már csak ez az egy megoldás van! Az utolsó kérésem az lenne, hogy mikor megérkezel, hagyj legyek a szerelmemmel.
Köszönöm!

Emlékedre kis bundásom!

2011-01-11T11:31:00.000-08:00

Most megígértem az egyik barátnőmnek, hogy ez bizony egy vidám, vagy legalábbis nem lehangoló, bejegyzés lesz. Miközben épp levakartam magamról a fél kiló sminket, meg a hajamról a hajlakkot azon gondolkoztam, hogy vajon mégis mi a jó francot írhatnék? Azt hiszem, nem szégyen beismerni, hogy fogalmam sincs mi az, amit az emberek viccesnek találnak.
Én például ma azt találtam viccesnek az életben, hogy valami, ami miatt régen annyit versenyeztem volna, most olyan nagy ívben hidegen hagyott, hogy el sem tudom mondani. Régen mindig én akartam lenni az első. Azt akartam, hogy velem a fiúk a környezetemben velem foglalkozzanak, és hogy nyerjek. Ma már az annyira nem foglalkoztat. Sokkal inkább az, hogy megtaláljam az életben, a minden napi életben a boldogságot. Megtalálni abban a szépet, hogy Güzü megdöglött.
Najó, ebben nem tudok, és igyekszem tárgyilagos/bunkó stílusban írni, mert nem akarok megint sírni. Őszintén megmondva nem értem, hogy miért kellett meghalnia. Csak azt tudom, hogy amikor ott feküdt az erkélyen, hideg, rideg testtel, oldalra fordulva, mancsát a feje alá rakva, azt kívántam, hogy mozduljon meg újra. Bújjon hozzám újra, karmoljon meg újra és öntsem ki miatta újra és újra a tejet.
Most jöttem rá arra, hogy az élet megy tovább. A szavakat és a tetteket nem lehet visszavonni, és az idő túl gyorsan pereg ahhoz, hogy bármit vagy bárkit is megbántsunk. Szóval most esett le, hogy igenis mulandóak vagyunk. Ami volt, az volt - és soha nem lesz még egyszer.

Ameddig nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.

Nyugalomság

2011-01-10T08:10:00.000-08:00

Egy nap talán elkapnak, és a játék véget ér,
de még a csapdába csalt patkány is harcol a szabadságáért.
Tudod, van, aki némán ül, van, aki megőrül,
van, aki tűr és van, aki elmenekül,
de néha van, aki küzd, és néha van, aki nyer.
Ha kell, belehalok, de nem hagylak el!

Megbeszéltük a dolgokat, mondhatjuk úgy, hogy most már a lelkem nyugodt. Szeretem, és azt hiszem, hogy Ő is engem.
Mellesleg, lehetne Velencébe menni, és most nagyon gondolkozok, de asszem, hogy nem megyek, mert nincs energiám 3 napot rááldozni az életemből, meg akkor jön Jessica is németből, hogy néz ki, hogy a hugi meg elhúz?

Fazűr

2011-01-08T05:51:00.000-08:00

Most éppen azon van a vita, hogy milyen fából legyen az új ágyam meg a könyvespolcom. Nem is figyelek oda, inkább csak örülök a fejemnek, hogy kapok újat. Majd egyszer. Ha végre eldöntötték.

Más is van. De most nem írom le. Mert először le kéne tisztáznom magamban is, és csak utána közölni. Szóval nyugalomság.

#10

2011-01-03T09:21:00.000-08:00

"Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem."

Napoznak?

2011-01-01T11:04:00.000-08:00

Elkezdődött az új év. Tavaly, 31-én még bőgtem is, ma pedig egy 5x10 cm kék folt és duzzanat emlékeztet arra, hogy mi is volt az utolsó csepp.

Mellesleg, ha már itt tartunk az új évnél, akkor nem tagadom, tettem pár fogadalmat. Például azt, hogy sportolni fogok - a floorball mellett is. Amúgy sem vagyok benne nagy tehetség xDD. Nem fogyni akarok, csak levezetni a fölös energiát, fegyelmet tanulni. Akarok építeni valamit, vagy ültetni egy fát a kertünkben, amit csak én fogok gondozni. Új zenei stílusokat szeretnék megismerni, és talán majd megtanulom az alapokat a gitározásnál. Szeretném visszaszerezni a barátaimat. Tudom, pár örökre elveszett, de még bízok benne, hogy ketten még nem. Talán ők ketten még bírnak egy kicsit. Az egyikük 8 évig volt az osztálytársam, másikuk 1 évig. És csak az én hibám, hogy így alakult. De ennek változnia kell. Megtanulok majd kötni, varrógéppel varrni, és végre meg fogom jegyezni, hogy a válik szót hány l-lel írják. Végre el fogom hinni, hogy Cuki szeret, és mostantól nem fogok hazudni - illetve megpróbálok. Ki fogom javítani azt a fizika 1-st, és türelemmel fogom kezelni a dolgokat.

Jelenleg ennyi, és szeretnék még emellett kedveskedni valamivel. Persze ti is megtalálhatjátok a NASA honlapján, de most hagyj ajánljam én. (:

2010 legjobb fotói a NASA szemével

Mellesleg Áki két teknőse itt van mellettem az üvegbörtönükben. Világít rájuk egy lámpa. Vajon ők ezt úgy érzékelik, mintha ez lenne a Nap?

Az utolsó szó jogán

2010-12-30T05:29:00.000-08:00

Szóval most itt vagyok szilveszterezni Keriéknél, és nem jutok géphez valami gyakran. Ezért most előre kívánok mindenkinek

Boldog Új Évet!

Dallamdráma

2010-12-29T00:51:00.000-08:00

Jó reggelt kívánok minden nyájas olvasómnak, akik...
Na jó, így nem fogok köszönni, mert nagyon nem bírom ezt a stílust.

Kezdjük talán ott a beszámolóm, hogy: grrrrrrrrrrrrrrrr! Nem vagyok türelmes ember, tudom. De akkor is kikészít, hogy ez a nyüves, nem létező csigalábakon vánszorgó net mennyire lassú - már ha egyáltalán hajlandó csatlakozni rá a noti. Ma 10 percig szenvedtem vele, és úgy elszállt az agyam, hogy régen tapasztalt ilyet. Tudom, tudom, kocka vagyok, hogy emiatt szenvedek itt látványosan. Teljesen lényegtelen. Szóval kijöttem a szobámból, itt ülök a nappali közepén, majd megfagyok, mert ugye itt jégkorszaki állapotok vannak, és itt szenvedek - igen, látványosan - a kinyalt fenekemmel. Sziasztok, ő picsaságom megérkezett!

A másik dolog meg... Nos a dallamdráma. He? Zongorát akarunk venni. Upsz, helyesbítek. Anya meg én akarunk zongorát venni. A család női fele fellázadt. Persze Apa rögtön azzal jött, hogy nekem már így is 2 gitárom van, de nem értem, hogy ezen hogy akadt fent, mert az egyiket én vettem, a másikat meg kaptam, és amúgy is a második a szipi-szupi szovjet 7 húros megjelenésével nem ér semmit. Bocsesz. Mondjuk a fényképezőgépet megkaptam. Ez igaz. Szóval inkább befogom a szám.
Meghát azon is vita van, hogyha veszünk, akkor milyet vegyünk. Én egy igazi, bécsi zongorára szavaznék, de ugye ahhoz hely is kell. Szóval nem lesz semmilyen zongoránk. Így jártunk.

Apa meg itt szenved látványosan mellettem, hogy szálka ment a kezébe és haldoklik. Anya meg duzzog. Én meg elpicsálódok. Szép az élet, nemde?

Hajsza

2010-12-28T01:57:00.000-08:00

Nincs időm írni. Hajszán vagyok. A szobámban. Egy madárra. Kezemben a fényképező. Előttem az ablaküveg, mégelőtte a madáretető.

Szóval madárhajszán vagyok. Már reggel óta. Akkor vettem észre, hogy bizony-bizony ezek a kis tollas jószágok rákaptak a madáreleségre. Nem sajnálom - higgyétek el. (: Szóval fogtam a fényképezőm, óvatosan lesbe álltam és... - és csak álltam, vártam, álltam, vártam és... Tudtam, valami hiba csúszott a madárfotózási kedvemben. Csak gondolkodtam, hogy mi lehet. Talán elfogyott a madárkaja? Vagy nem volt finom? Vagy észrevettek? Nos, lehetséges, hogy mindez közre játszott, de aztán hirtelen hatalmas felfedezést tettem, ami rögtön ráébresztett, hogy így nem lehet belőlem madárfotós. Hogy mi volt ez? Morgó, szőrös, éhes fenevadak. A macskáink. Mind a hét. Nem viccelek, komolyan annyi van. Szóval fogtam magam, kikapcsoltam a fényképezőt, eltettem a tokjába - és elmentem megetetni a kis szőrgombolyagokat.

Áruló

2010-12-27T04:03:00.001-08:00

Úgy félek, mert úgy érzem, elárulom Őt. Pedig én szeretem, nagyon-nagyon, mindennél jobban. Mégis úgy érzem, hogyha visszanézek a múltba, akkor az árulás. De az emlékeim is én vagyok. És... Hát ezt nem sikerült kifejtenem. Mindegy. Én érzem.

Szeretném, ha már itt lenne. A szobámban. Az ölelésemben. Hiányzik, szeretem. De én mindig csak bántom Őt - újra, meg újra.

Nincs értelme

2010-12-23T00:56:00.000-08:00

Most hirtelen rám tört a világosság és most már értek mindent.
Felépítettem magam köré egy áthatolhatatlan betonfalat - és csodálkozok rajta, hogy senki nem tud átjönni rajta. Bezártam magam egy kalitkába, lenyeltem a kulcsot, és csodálkozom, hogy senki nem nyitja ki az ajtót.
Mégis mit várok az élettől?
Mégis miért várom el, hogy nyissanak felém, amikor én sem nyitok?
Mégis mit képzelek?
Mégis, hogy van képen így szomorúnak lenni?
Mégis...
Mégis várom, hogy valaki kinyissa. Hiányzik a régi önmagam. Aki egy részeg q* volt. De miért? Miért nem jó, ahogy most élek, ahogy most vagyok? Miért van az, hogy ma reggel mindenen nevettem, most meg vissza akarom kérni azokat az álmokat, amiket elloptak tőlem? Miért nem tudok mosolyogni, nevetni mindenen? Miért nem vagyok optimista, vagy miért nem nyitok az emberek felé? Miért lettem én ilyen? Mi változott? Mikor roppant meg az elhatározásom? Mikor lettem ingatag?
És mikor lesz már ebéd?

Idegesség

2010-12-22T01:28:00.000-08:00

Nem szeretem a tötymörgő embereket. Nem szeretem, ha a gép vagy a net úgy gondolja, hogy neki van igaza, mert nem úgy van. Nekem van igazam. Nem szeretem, ha csak halasztgatjuk a dolgokat. Nem szeretem, amikor arra hivatkozunk, hogy ez nehéz lenne, pedig csak egyetlen telefonhívás lenne. Nem szeretem, mikor minden az utamban van. Nem szeretem a tökéletlenséget.
Vagyis nem szeretem magamat. Mert én sem vagyok tökéletes.

De szeretem, amikor az emberek 'de'-vel kezdenek mondatot. Szeretem az idézeteket, meg szeretek pötyögni a billentyűzeten. Szeretem azt mondani, hogy 'szeretlek'. És szeretem hallani, mikor valaki azt mondja 'szeretlek'. Szeretem a fényképezőgépem, meg amikor fókuszál, és amikor villan a vaku. Szeretem a bundazoknijaimat, az ágyam, és a plüssállataimat. Szeretek dühből táncolni, szeretem a kék limonádét, szeretem, amikor hirtelen eszembe jut valami nagyon kreatív. Szeretem, ahogy az olló vágja a papírt, a lágy sercegést. Szeretek beszélni. Szeretek élni. Szeretem a szavakat. Szeretlek.

Ünnepi herce-hurca

2010-12-20T09:50:00.000-08:00

Kezd egy kicsit elegem lenni a Karácsony-mániából. Szeretem magát az ünnepet, de ezt a túlhajszolt, pénzközpontú, "igaz szeretet" képmutatást valahogy nem csípem. Mindegy végülis. Mert megszoksz vagy megszöksz.
Már csak arra vágyok, hogy Cukimmal együtt feküdjünk az ágyon és ölelgessen. Remélem holnap összejön. Szurkoljatok.
Ha viszont már nem jutok géphez, akkor...:

Boldog Karácsonyt és még Boldogságosabb Új évet! (:

Reklámok bújnának hozzám...

2010-12-19T02:54:00.001-08:00

Ideje lenne lezárni a múltam, búcsúzni a fekete-fehér világtól, az arcomat inkább a jövő felé fordítani. Most életstílust fogok váltani, legalábbis próbálok, mostantól csak a ma és a holnap a lényeg. Ami volt, az már a múlt.
Ezért nyitottam ezt az új blogot is, ami elő-előbukkanó egoistaságom tiszteletére a Bobólógia nevet adtam. Szeretnék valami újat alkotni, tele vagyok élettel, persze ez is olyan csak, hogy pillanatnyi elhatározás, de most emellett kiállok, ha törik, ha szakad.
Sok emberben csalódtam mostanában. Nem is az emberekben, inkább abban, hogy azt hittem, többet jelentek egyes embereknek. De nem baj, hogy nem. Új életet kezdek - egy fényképezőgéppel a kezemben.
Szóval ez nem csak egy blog lesz, hanem a lelki szemetesen, portfólióm, ömlengésem.

"Jobb lesz egy tánc a penge élén..."