2011. július 21., csütörtök

Nagylevegő, és egy, két, há'!

Hölgyeim és Uraim!
Úgy döntöttem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy óriási bejelentést tegyek: hideg van. De ne aggódjanak, ez így is marad. Amúgy visszatértem? A kérdőjel a nemes bizonyíték arra, hogy bizonytalan jellem vagyok. Van ez így, ne tessék haragudni. Az élet ettől még megy tovább. Mellesleg eldöntöttem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Boldog. Na, nem olyan szentféle. Hanem úgy lelkileg boldog. Punktum. Én ezt most megmondtam, aztán tessék igazodni hozzám. (: Ettől függetlenül, van pár dolog, ami most érdekel. Például a haditudósítás, lakberendezés, varrónősködés, és az asztaloskodás. Megmondtam a felmenőknek is, ők meg néznek rám, hogy én momentán, hogy akarok egy csiszológépet irányítani a kis mindig színeskörmű mancsaimmal. Na de kérem szépen! Fát is tudok vágni, akkor miért ne lehetnék asztalos? Mondjuk az, hogy gimnáziumba járok kicsit megnehezíti a dolgokat.
Írás mellett most éppen zenét hallgatok. És már tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Semmi. Hogy miért? Mert " Mama, we all go to hell! ". Az élet furcsa kis viccei. Szép, nemde? (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése