Áruló

Úgy félek, mert úgy érzem, elárulom Őt. Pedig én szeretem, nagyon-nagyon, mindennél jobban. Mégis úgy érzem, hogyha visszanézek a múltba, akkor az árulás. De az emlékeim is én vagyok. És... Hát ezt nem sikerült kifejtenem. Mindegy. Én érzem.

Szeretném, ha már itt lenne. A szobámban. Az ölelésemben. Hiányzik, szeretem. De én mindig csak bántom Őt - újra, meg újra.