Most hirtelen rám tört a világosság és most már értek mindent.
Felépítettem magam köré egy áthatolhatatlan betonfalat - és csodálkozok rajta, hogy senki nem tud átjönni rajta. Bezártam magam egy kalitkába, lenyeltem a kulcsot, és csodálkozom, hogy senki nem nyitja ki az ajtót.
Mégis mit várok az élettől?
Mégis miért várom el, hogy nyissanak felém, amikor én sem nyitok?
Mégis mit képzelek?
Mégis, hogy van képen így szomorúnak lenni?
Mégis...
Mégis várom, hogy valaki kinyissa. Hiányzik a régi önmagam. Aki egy részeg q* volt. De miért? Miért nem jó, ahogy most élek, ahogy most vagyok? Miért van az, hogy ma reggel mindenen nevettem, most meg vissza akarom kérni azokat az álmokat, amiket elloptak tőlem? Miért nem tudok mosolyogni, nevetni mindenen? Miért nem vagyok optimista, vagy miért nem nyitok az emberek felé? Miért lettem én ilyen? Mi változott? Mikor roppant meg az elhatározásom? Mikor lettem ingatag?
És mikor lesz már ebéd?
Felépítettem magam köré egy áthatolhatatlan betonfalat - és csodálkozok rajta, hogy senki nem tud átjönni rajta. Bezártam magam egy kalitkába, lenyeltem a kulcsot, és csodálkozom, hogy senki nem nyitja ki az ajtót.
Mégis mit várok az élettől?
Mégis miért várom el, hogy nyissanak felém, amikor én sem nyitok?
Mégis mit képzelek?
Mégis, hogy van képen így szomorúnak lenni?
Mégis...
Mégis várom, hogy valaki kinyissa. Hiányzik a régi önmagam. Aki egy részeg q* volt. De miért? Miért nem jó, ahogy most élek, ahogy most vagyok? Miért van az, hogy ma reggel mindenen nevettem, most meg vissza akarom kérni azokat az álmokat, amiket elloptak tőlem? Miért nem tudok mosolyogni, nevetni mindenen? Miért nem vagyok optimista, vagy miért nem nyitok az emberek felé? Miért lettem én ilyen? Mi változott? Mikor roppant meg az elhatározásom? Mikor lettem ingatag?
És mikor lesz már ebéd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése