2010. december 22., szerda

Idegesség

Nem szeretem a tötymörgő embereket. Nem szeretem, ha a gép vagy a net úgy gondolja, hogy neki van igaza, mert nem úgy van. Nekem van igazam. Nem szeretem, ha csak halasztgatjuk a dolgokat. Nem szeretem, amikor arra hivatkozunk, hogy ez nehéz lenne, pedig csak egyetlen telefonhívás lenne. Nem szeretem, mikor minden az utamban van. Nem szeretem a tökéletlenséget.
Vagyis nem szeretem magamat. Mert én sem vagyok tökéletes.

De szeretem, amikor az emberek 'de'-vel kezdenek mondatot. Szeretem az idézeteket, meg szeretek pötyögni a billentyűzeten. Szeretem azt mondani, hogy 'szeretlek'. És szeretem hallani, mikor valaki azt mondja 'szeretlek'. Szeretem a fényképezőgépem, meg amikor fókuszál, és amikor villan a vaku. Szeretem a bundazoknijaimat, az ágyam, és a plüssállataimat. Szeretek dühből táncolni, szeretem a kék limonádét, szeretem, amikor hirtelen eszembe jut valami nagyon kreatív. Szeretem, ahogy az olló vágja a papírt, a lágy sercegést. Szeretek beszélni. Szeretek élni. Szeretem a szavakat. Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése